Hegedű kiállítás a Zenetörténeti Múzeumban, 20. századi hegedűkészítő műhely és magyar mesterhegedűk

Számos magyar műhely a hangszerkészítés mellett az utánpótlás nevelésére is nagy hangsúlyt fektetett. Ebből a szempontból egészen különleges volt Pilát Pál (1860–1931) cseh származású mester, ugyanis műhelyének folytonosságát a mai napig végigkövethetjük, immár a tanítványok negyedik generációja által.

Pilát a legjobb bécsi mestereknél tanult, majd Budapesten telepedett le.  A Zeneakadémia megnyitása után annak tőszomszédságában, a Liszt Ferenc tér 10. szám alatt nyitott műhelyt. Halála után az üzletet az özvegye vitte tovább, majd 1957-ben, a tanítványok második generációjához tartozó Sáránszky Pálnak (1919–2000) adta át. Sáránszky a 20. század második felének meghatározó egyénisége a nagy előd szellemiségét a tanítványok révén a 21. századra is továbbörökítette. A Pilát-műhely berendezését eredeti formájában őrizte meg, még az agyonhasznált, ma már valóságos ereklyének számító munkaasztalt is megtartotta, amely egykoron a magyar hegedűkészítés legnagyobbjáé, Nemessányi Sámuelé (1837–1881) volt. A műhellyel szomszédos üzlethelység szessziós hangszertároló vitrinjei a második világháborúban bombatalálat következtében megsemmisültek. A megmaradt ajtószárny alapján Csepregi Sándor iparművész újratervezte a bútorokat, majd Schégerin István műbútorasztalos kivitelezte.

Sáránszky halála után Földesi Lajos hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, aki egyben Sáránszky tanítványa is volt, megvásárolta a mester hagyatékát. 2014 januárjában a műhelyberendezést és szerszámokat, az üzlet bútorait (lengőajtó, szecessziós vitrinek, fiókos szekrény, stb.), a hegedűrajzokat, Pilát és Sáránszky aranykoszorús mesterleveleit és okleveleit, hegedűművészek Pilátnak és Sáránszkynak dedikált fotóit a Zenetörténeti Múzeumnak ajándékozta.

Kiállításunk első termében az ajándékba kapott Pilát–Sáránszky műhely anyagából és a már korábban szerzeményezett hegedűkészítő szerszámokból egy komplett hegedűkészítő műhelyt rekonstruálunk. A falakra hegedűrajzok, Pilát aranykoszorús mesterlevele és a hegedűművészek dedikált fotói kerülnek. A műhelyben Nemessányi munkaasztalát, Sáránszky munkaasztalát és Pilát gyalupadját helyezzük el. Bemutatjuk a hegedűkészítéshez szükséges összes szerszámot, valamint a különféle sablonokat (tető, hát, csiga, f-nyílás, stb.), továbbá a hegedűkészítés valamennyi fázisát a kiválasztott faanyagtól a befejezésig. A műhely vitrines szekrényeit, amelyek eredetileg is vonós hangszerek kiállítására szolgáltak, a mai muzeológiai követelmények szerint ellátjuk megfelelő hangszertartókkal, világítással, biztonsági zárakkal. Ezekben a Múzeum hegedűgyűjteményéből mutatunk be válogatást.  Az egyik szekrényben Pilát és tanítványainak, a másikban Pilát kortársainak hangszereit állítjuk ki. Egy sokfiókos szekrénnyel is rendelkezünk, ebben vonós hangszerek tartozékait helyezzük el: húrok, húrlábak, húrtartók, húrtartó gombok, fogólapok, kulcsok, hangtompítók, húrgépek, álltámaszok, a-sípok, gyanták, stb.

A második teremben a következő nemzedékek (Sáránszky, kortársai és tanítványai, 20. század második fele és 21. század eleje) munkáiból válogatunk. Ezeket a hangszereket magántulajdonból kölcsönözzük. A falakon hegedűrajzok, Sáránszky aranykoszorús mesterlevele és különféle oklevelei, valamint hegedűművészeket ábrázoló dedikált fotók kerülnek bemutatásra.

Forrás: A Múzeum honlapja