Hangszerek Magyarországon a 18. század második felétől a 20. század második évtizedéig kiállítás

A magyar hangszerkészítők és hangszergyárak munkáit helyeztük előtérbe, mellettük több neves külföldi készítő is képviselteti magát egy–egy darabbal. A hangszereknek a Zenetudományi Intézet Zenetudományi Szakkönyvtárának gyűjteményéből válogatott kották, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapest Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményeiből kölcsönzött, és a 18–19. századi magyar zenei életben jelentős szerepet betöltő személyeket és a helyszíneket ábrázoló képzőművészeti alkotások adnak történeti hátteret.

Kiállításunk legkorábbi darabjai – az orgona, hárfa, klavichord, asztalzongora, viola da gamba és a vonósnégyes hangszerei – a 18. századból származó hangszerek, amelyek között egyaránt szerepelnek magyar és külföldi készítők munkái.

A 19. század első felét bemutató teremrészben a zongorák dominálnak, amelyek londoni, párizsi, bécsi és pesti műhelyekből származnak. A kor legjelentősebb pozsonyi és bécsi fafúvóskészítőit egy–egy értékes fuvola vagy oboa képviseli. Láthatók még szép kivitelű gitárok és hegedűk, amelyek a zongorához hasonlóan a polgárság körében különösen kedvelt hangszerek voltak. Szerepel itt még egy különleges kottatartó, a szextett-asztal, amelyet a budapesti Iparművészeti Múzeum kölcsönzött a kiállításra.

A kiállítás harmadik egységében neves magyar hegedűkészítő-műhelyek munkái reprezentálják a magyar hegedűkészítés folytonosságát, de képviselteti magát a 19. század legjelentősebb hazai zongorakészítője, Beregszászy Lajos is. Az itt bemutatott fúvós hangszerek többsége a sokféle hangszertípust gyártó, ám magas színvonalú tömeggyártásra berendezkedett császári és királyi udvari hangszergyárak termékei.

Kiemelt helyet szenteltünk a hungarikumnak tekinthető hangszereknek, a cimbalomnak, amelyet zenekari hangszerként elsőként Erkel Ferenc használt, valamint a tárogatónak.

A kiállításban ugyanitt képzőművészeti alkotásokkal és hangszerekkel hívjuk fel a figyelmet az Erkel Ferenc nevéhez köthető nemzeti operának a 19. századi magyarországi zeneéletben játszott jelentős szerepére.

Rendezte: BARANYI Anna

Közreműködők: GERŐ Péter, GOMBOS László, MÉSZÁROS Ágnes

Restaurátorok, hangszerészek:

ALBERT Miklós, ANDRÉKA Gábor, ANDRIK István, BALOGH Miklós, DOLMÁNYOS Krisztina,

FABÓK Balázs, FARKAS Csilla, FÓRIS Gergely, GERŐ Péter, HARMATI Gyula, HERNÁDI György,

JUHÁSZNÉ SZABÓ Zsuzsanna, GULYÁS Csilla, MÁCSAI János, TASI Tamás, TOMBOR Krisztián, T. BRUDER Katalin

Forrás: A Múzeum honlapja