`Matrica` Múzeum és Régészeti Park Százhalombatta

A Múzeum története

Százhalombatta város területén az I-IV. században virágzó római kori település, Matrica (ejtsd: mátrika) nevét viseli a „Matrica" Múzeum. A középkorban itt volt Báté falu, melynek Árpád-kori templomát a közelmúlt ásatásai hozták napvilágra.

Évtizedekkel ezelőtt Ferenczi Illés tanácselnök-helyettesként kezdeményezte, hogy az építkezések során előkerült régészeti leleteket megmentő „Matrica" Honismereti Szakkör anyaga legyen egy helytörténeti gyűjtemény alapja. Ebből a gyűjteményből hozták létre 1987-ben a „Matrica" Múzeumot. A Művelődési Minisztérium 1988-ban városi múzeummá nyilvánította, 1989-ben pedig tájmúzeumi rangra emelte.

Az intézmény egy XIX. század végére kialakított kúriában kapott helyet. Az épületet 2005-2007-ben Százhalombatta Város Önkormányzata saját anyagi forrásból felújította és korszerűsítette.

A Múzeum állandó kiállításának eddig elkészült részét gazdagítják a bronzkori-vaskori földvár, a római korból származó „Matrica" katonai tábor, temető és római fürdőmaradvány leletei, az időszaki kiállítások témája között gyakori a kortárs magyar képzőművészet.

A kis helytörténeti gyűjteményből kinőtt tájmúzeumot ma Európa-szerte olyan intézményként ismerik, ahol a tudományos kutatás és leletmentés mellett komoly közművelődési és múzeumpedagógiai tevékenység is folyik. A kiállításokhoz kapcsolódnak a tudományos és az ismeretterjesztő előadások, a múzeumpedagógiai órák, a játszóházak, a kézműves foglalkozások. Nyaranta a múzeumkertben koncertek színesítik a programkínálatot.

A „Matrica" Múzeum elnyerte az „Év Múzeuma 1997" kitüntető címet, a város 1999-ben „Múzeumpártoló Önkormányzat" elismerést kapott. 2004-ben Pest Megye Önkormányzata a „Pest Megyéért Emlékérem" kitüntetést adományozta a „Matrica" Múzeum és Régészeti Park kollektívájának.

Magyarország első őskori szabadtéri múzeuma 1996 őszén nyitotta meg kapuit a Múzeum 2005-ben elhunyt igazgatója, Dr. Poroszlai Ildikó álmait megvalósítva, a helyi önkormányzat anyagi támogatásával.

Százhalombatta városának nevet adó 2700 éves százhalmok között 3,5 hektárnyi területen láthatók bronzkori és vaskori házak, kemencék, melléképületek. A Múzeum ásatásai nyomán felszínre került leletek alapján készült hiteles rekonstrukciók köré az akkori növényzetet, tatárjuharos lösztölgyest telepítünk.

A Százhalombatta és Érd között található 122 db, Kr. e. 7-6. századból származó halom alatt a Hallstatti kultúra előkelőségei nyugszanak. Haláluk után máglyán elégettek őket, és a hamvaikat urnában helyezték a sírkamrában. Az őskori temetkezési helyek közül sikerült helyreállítani egy eredeti, tölgyfagerendából épített folyosós sírkamrát, ahol a látogató hang- és fényeffektusokkal kísért többnyelvű program keretében ismerheti meg a korszak temetkezési szokásait.

A százhalombattai Régészeti Park egy élő múzeum. Az idelátogatók bepillanthatnak az őskori élet hétköznapjaiba. Rendhagyó történelemórákon vehetnek részt. Elidőzhetnek a bronzkori és vaskori házak, melléképületek, kemencék hiteles rekonstrukciói között. Gyakorolhatják az őskori kézműves technikákat: szőhetnek, fonhatnak, sövénykerítést építhetnek, edényt formázhatnak és bronzkori-vaskori ékszereket készíthetnek.

Az ínyencségre vágyók kérésére őskori lepényt sütünk, illetve régi korok receptjei szerint készült ételeket kínálunk.

Forrás: a Múzeum honlapja