Érsekhalmi földvár, geotúra a Kiskunsági Nemzeti Parkban

Érsekhalmi földvár

Az egyik legjelentősebb bronzkori földvárunk Érsekhalma határában, a Duna egykori ártere fölött 10-15 m magas, meredek löszparton helyezkedik el.

A hely a hajósi németség körében az egykori hildi érseki majorság közelében lévő Vawantschana Bearg (jelentése: Elátkozott hegy vagy Elvarázsolt hegy, kiejtése: fảvancsảnả beảrg) néven ismert, és bizony hátborzongató történeteket mesélnek róla:

Sok népi hiedelem táplálói voltak a löszfal oldalában megmutatkozó „barlang” vagy talán pincebejáratok. Ezekről azt tartják, hogy ,,Ott hátul a Talla-nál hatalmas luk tátong, egy barlang a kövesút túloldalán. A hegyben barlang volt. Arról azt mesélték, hogy a törökök nem tudom mennyi embert lőttek le. És mikor lelőtték őket, akkor a hegy beszakadt, és mindannyiukat betemette, a törököket is. Így mesélték mindig. Akkora luk volt ott, mint a mi pincéinkben. A hegy mindenkit maga alá temetett. Azért mondják az Elátkozott-hegynek.”

vagy „Egyes barlangok átjárhatók, innenfelől volt a bejárat, túlfelől a kijáratuk. De voltak kijárat nélküliek is. Elképzelhetetlen, hogy a víz alkotta volna őket, mert oda víz nem jutott föl, hiszen a hegyen vannak fönn. Lehet, hogy nem tanyázóhelyül szolgáltak, de biztos, hogy használták valamire. Esetleg az ellenség elől rejtőzködtek el vagy ilyesmi” (Schőn Mária gyűjtése).

„Valahol Hajós és Nádudvar közt a Bajai úton van egy völgy, és az a hegy, ami attól Hajós felé van, az az Elátkozott hegy. A régi öregek Elátkozott hegynek nevezték. Azt tartják róla, ha telihold ragyogja be az éjszakát, és a hold sugara éppen megvilágítja a hegyet, akkor a lomha hegy megmozdul, pontban éjfélkor kitárja hatalmas kapuját, és felcsillantja a mélyén rejlő temérdek kincset. Havonta egyszer és csak pár percre. Mert ha a holdfény tovahalad, a hegy újra bezárul. Van ennek a hegynek egy titokzatos kapuja. Nem nyitja sem emberi kéz, se varázsszó. Egyedül az nyitja, ha a kulcslyukon egy hat éves kisgyermek kivájt szemeit dobják be. Akkor kipattan a zár, megnyílik a kapu, és a hegy megmutatja a mélyén rejlő kincset. Aki letéved oda, mindenféle kincset markolhat össze. De jaj neki, ha mohóságában elfeledkezik az időről, és nem távozik időben a kincsekkel. Mert ha a hold fénye tovasuhan a kaputól, akkor a hegy örökre magába zárja. Csakhogy az a kapu eddig még sose nyílt ki, mert eddig nem akadt még senki, aki gyermekének szemét a kincsért feláldozta volna.” (Mendler Ferencnétől /1919/ gyűjtötte Schőn Mária).

1958-ban Deli Ferenc érsekhalmi tanító hívta fel a bajai régész, Kőhegyi Mihály figyelmét az erődített telepre: A környékbeli földmunkák és természetes löszfalomlások után rendszeresen összeszedte az előkerült leleteket és idővel több kisebb leletmentésre is sor került, úgy a földvár területén, mint a szomszédos egykorú településen és urnatemetőben.

A felmérések alapján a földvár az egyik legnagyobb vatyai erődített telep lehetett. Jelenlegi belső átmérője kb. 115 m, míg eredetileg elérhette a 125 m-t is.

„A földvár területén meredek partfalak találhatóak, melyek balesetveszélyesek. A területet kizárólag a kijelölt mulcsozott tanösvény útvonalán lehet igénybe venni, melyen mindenki csak saját felelősségére tartózkodhat! A tanösvény szabadon látogatható!”