Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállítások 2025 Budapest

A festő és a múzeum című kamaratárlat a 20. század elején kibontakozó avantgárd művészeti mozgalmak egyik jelentős képviselője, a száz évvel ezelőtt elhunyt Nemes Lampérth József művészetét mutatja be.

Nemes Lampérth József a 20. század elején kibontakozó avantgárd művészeti mozgalmak egyik jelentős képviselője. Bár tragikusan fiatalon, mindössze harminchárom évesen halt meg, így életműve igen szűkre szabott, jelentősége és kortársaira, illetve a későbbi magyar művészetre kifejtett hatása vitathatatlan. Az emlékkiállításban az avantgárd festő életéről és művészetéről a Szépművészeti Múzeummal és az itt dolgozó kollégákkal kialakult baráti kapcsolatán keresztül emlékezünk meg életéről és művészetéről.

A kiállítás Nemes Lampérth életét és művészetét a Szépművészeti Múzeummal való szoros kapcsolatán keresztül állítja a középpontban. A pályakezdő, vagyis az 1910–1912 közötti évek alkotásai közül az 1912 decemberében, édesapja halálakor készített A ravatal című festménye a legjelentősebb mű, melyet a művész 1918 szilveszterén kelt levelében örök letétül ajánlott a múzeumnak. Párizsi tanulmányainak időszakát (1913–1914) aktképei és a Szajna hídjait ábrázoló grafikái képviselik. Ezt követik az I. világháború idején, a galíciai fronton töltött hónapjai alatt készített alkotásai, amelyeket személyesen tőle vásárolt a múzeum. Az 1916–1918 közötti művek között az életmű olyan fő darabjai láthatók, mint a Háttal álló női akt, illetve A Gellérthegy lejtőjén című olajfestményei. Szintén itt kapott helyet az a robusztus tussorozat, amelyet 1917-ben, nővérénél tett kolozsvári látogatása alkalmával készített. A terem zárófalán élete utolsó öt évének eseményeit mutatjuk be. Az életmű lezárását jelentő alkotásai közül Az angyalföldi elmegyógyintézet és a Férfifej című tusrajzait 1921–1922-ben készítette az Angyalföldi Elmegyógyintézetben.

A műveket gazdag dokumentumanyag egészíti ki. Az archív fotók, kiállítási katalógusok mellett a Szépművészeti Múzeumban dolgozó barátainak küldött, személyes hangvételű leveleket és képeslapokat is bemutatjuk. Többek között elolvashatjuk 1917-ben Wilde Jánosnak írt örömteli sorait, amelyekben beszámol a Nemzeti Szalonban bemutatott műveinek hatalmas sikeréről és az 1920 márciusában Hoffmann Edithnek küldött levelét is, amelyben arról tájékoztatja a muzeológust, hogy ígéretet kapott Fritz Gurlitt galeristától kiállításának berlini megrendezésére.

A most látható 32 mű döntően a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Grafikai osztályának anyagából válogatott alkotás. A tárlaton elsősorban azok a művek láthatók, amelyeket maga a művész ajándékozott a múzeumnak, vagy közvetlenül tőle vásárolt az intézmény.

Nemes Lampérth József halálát követően emlékét hosszú időre elfeledték, és csak elvétve szerepelt kiállításon egy-egy műve. Csupán a hatvanas évek elején került be a neve újra a magyar művészeti kánonba. Első nagyszabású kiállítása 1963-ban a Magyar Nemzeti Galériában volt, amelyet azóta több tárlat is követett; legutóbb 2016-ban a Kieselbach Galériában volt Nemes Lampérth gyűjteményes kiállítás. Művészetének nagyságát és távolra mutató hatását bizonyítja, hogy napjainkban nem nyílhat meg a modern magyar művészetet bemutató átfogó kiállítás anélkül, hogy valamelyik alkotása ne szerepeljen a tárlaton. Kabinetkiállításunk az életmű egy eddig feltáratlan aspektusát mutatja be a közönségnek.

A kiállítás kurátora Rödönyi Rita művészettörténész.

A kamarakiállításon a műterem mint az alkotótevékenység és a művészi önreprezentáció helyszíne kerül bemutatásra. A 18. század végén a romantika korában a művészet isteni eredetének elismerése mellett egyre inkább az alkotó géniusz emberi aspektusai kerültek előtérbe.

A 19. század folyamán érezhetően megnőtt a művészek személyes sorsa, életrajza iránti érdeklődés. A műtermi jelenetek a művészek identitásáról, személyiségéről, ízléséről, társadalmi státuszáról is hű képet mutattak. A műterem lehetett az alkotó működésének helye, tanítványokkal zsúfolt oktatóterem, monumentális megbízások kivitelezésére alkalmas műhely, vagy akár szerelmi légyottok, fogadások, jelmezbálok titokzatos, különleges vagy mondén helyszíne is.

A gyűjtemény sokszínűségét, váratlan gazdagságát tükrözi, hogy a híresebb – főként francia – művészek mellett német, osztrák, belga, svájci, olasz, spanyol, skandináv, szláv alkotók művei, valamint a festmények mellett szobrok, reliefek, érmek és plakettek is helyet kapnak a kötetben. A Művészek és modellek című tematikus kamarakiállításon néhány jelentős, a kötetben is szereplő, frissen restaurált művet is bemutatunk, amelyek méltó módon reflektálnak a 19. századi művészlét különböző aspektusaira.

A tárlathoz kapcsolódik A 19. század nemzetközi művészete a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében című, az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény új, hiánypótló kiadványa amely ismerteti a korszak intézményünkben őrzött alkotásait, külön hangsúlyt helyezve a kevésbé ismert, mégis figyelemre méltó darabokra.

Az 1800 utáni gyűjtemény FOCUS termének kabinettárlata.