Öreg-tavi tanösvény Hortobágy, ökotúra a Hortobágyi Nemzeti Parkban

A Hortobágy szikeseinek hasznosítására már a múlt századtól terveket alkottak. 1915-ben ennek eredményeként kezdték el építeni a halastórendszert és az azt kiszolgáló kisvasutat a Csúnyaföld nevű szikes pusztán. Területe jelenleg kb. 2000 hektár kiterjedésű. A később létesített többi halastórendszerrel együtt összesen 6000 hektár halastó található a Hortobágyon, és ezzel a világ egyik legnagyobb mesterséges körtöltéses halastórendszerét alkotják. A hortobágyi Öreg-halastó tizenhét egykori medencéjéből ma már csak tíz működik, a többi elnádasodott, elmocsarasodott, illetve némelyek gátszakadás révén egybenyíltak. A tavakban legnagyobbrészt pontyot tartanak, de a Nyugati-főcsatornán keresztül sok, errefelé honos, gazdaságilag kevésbé jelentős halfaj is előfordul. Mindemellett a terület kiemelkedő fontosságú vízimadárvilága révén vált nemzetközileg is elismert Ramsari-területté, és nemcsak Magyarország, de alighanem Európa egyik legfontosabb vízimadár élőhelyévé.

Növényvilágát az egyre inkább terjeszkedő mocsári vegetáció jellemzi, különösen a nádasok, gyékényesek kiterjedtek, de a lebegő és rögzült hínártársulások is egyre nagyobb teret hódítanak. Itt ki kell emelni a tündérrózsa-vízitök-hínár és tündérfátyol-hínártársulásokat, melyek nemcsak védett növényfajaik miatt értékesek, hanem a rajtuk rendszeresen kialakuló, 150-200 páros fattyúszerkő telepek miatt is. A gátakon növő füzek az itt átvonuló énekesmadár fajok vonulási útvonalának fontos részét képezik.

A vízivad vadászat teljes mértékű betiltása óta jelentek meg itt, és költenek egyre növekvő számban a kis kárókatonák. Jelenleg a Hortobágy-Halastó az egyik ismert magyarországi költőhelye, de előfordulási adatai alapján várható terjeszkedése az egész országban. A batla szintén a vízivad-vadászat beszüntetése után vált rendszeresen költő fajjá. A Halastó 200-250 páros kanalasgém telepe Magyarország, és egyben Közép-Európa legnagyobb telepe is. Ezenkívül több-nagyobb kárókatona-, szürke gém-, vörösgém-, nagy kócsag-, üstökösgém-, kis kócsag- és bakcsókolónia található Halastón. E fentebb felsorolt gémfajok, batlák és kis kárókatonák nádban és fűzfákon is kialakítanak vegyes telepeket.

A Halastó életének egyik látványos eleme a vadlúdvonulás. Különösen tavasszal látványos ez, amikor az olykor 200 ezres hortobágyi libatömeg néhány tízezer madarat kitevő csapatai a környező szántókon található táplálkozóterületeikről napközben inni és pihenni, este pedig éjszakázni húznak be. Az átvonuló vadlúdtömeg zömét nagylilik, kisebb részben vetési és nyári lúd teszi ki. Halastó az egyik legfontosabb átvonulóhelye a világszerte veszélyeztetett kis lilik európai állományának. Számuk kiemelkedő években a több százat is elérheti. Ritkaságként, de egyre rendszeresebben fordul elő a libacsapatokban az úgyszintén veszélyeztetett vörösnyakú lúd.

A récevonulás ősszel megkapó látvány igazán, amikor 6-7 úszórécefaj több tízezer példánya tölt hónapokat lecsapolt halastavak sekély vizeiben, ahol vedlésük biztonságban folyhat le.

A daruvonulás a Hortobágy egyik leglátványosabb madármozgalma. Az Észak-Európából szeptember első felében érkező madarak a komolyabb fagyok beköszöntéig maradnak nálunk, hogy utána Szicílián, illetve a Boszporuszon keresztül jussanak le tunéziai, szudáni telelőterületeikre. A Magyarországon átvonuló darvak 95%-a a Hortobágyon megpihenve repül tovább, és az itt töltött hónapok alatt legnagyobb részük Halastó egyik zavartalanabb, sekély vizű medencéjébe jár éjszakázni. A Hortobágyon átvonuló darvak száma másfél évtized alatt háromezerről 71 ezerre nőtt, ami mögött feltehetőleg vonulási irányuk módosulása és a populációk gyarapodása áll. A Halastón eddig megfigyelt legnagyobb éjszakázó darutömeg 55 ezer madarat számlált.

Az őszi és tavaszi partimadár-vonulás is nagy madártömegeket mozgat meg, amelyek közül különösen a pajzsoscankó, nagy goda és nagy póling csapatai nyújtanak impozáns látványt. A partimadarak vonulása igazi "madarászcsemegének" számít, hiszen számos, országos szinten ritkaságnak számító partfutó- és cankófaj jelenik meg a lecsapolt halastavakon.

Halastó igen fontos költő- és vonulóhelye is számos énekesmadárfajnak. Így a csíkosfejű nádiposzátán kívül minden más hazai nádiposzátafaj költ itt, beleértve a fülemülesitkét is.

A gyékényesekben nagy számban költenek barkóscinegék, guvatok és kis vízicsibék.

Halastó téli madárvilágának talán legfontosabb tagja a rétisas. Ez a madárfaj telente akár 60-70-es példányszámot is elérhet Hortobágy térségében, ebből Halastón nemritkán 15-20 madarat is megfigyelhetünk egyetlen nap alatt.

Halastó emlősfaunájának legértékesebb tagja a vidra, amely szép számmal fordul elő a zavartalanabb tórészeken.

Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park honlapja