Poszáta tanösvény Izsák - Soltszentimre, ökotúra a Kiskunsági Nemzeti Parkban
A madárvilág iránt érdeklődőknek nyújt élményt az Izsák határában elterülő Kolon-tó. A terület bejárására az Izsákot Soltszentimrével összekötő 12 km hosszú, sárga sáv jelzésű túraútvonalat és a hozzá kapcsolódó tanösvényeket ajánljuk. A Kolon-tó, mint Duna-Tisza köze legjelentősebb vizes élőhelye, nádas mocsarak, fűzlápok, zsombékosok hazája, ideális költő helye sok hazánkban előforduló gémfajnak.
- +3676501596
A Kolon-tónál működő Madárvárta a kiskunsági ornitológiai kutatások bázishelye. A területen programszerűen folyik a nádi énekesmadarak és vízimadarak vonulás-kutatása. Az Igazgatóság a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesülettel közösen madármegfigyelő- és gyűrűző táborokat, valamint madármegfigyelő programokat szervez, melyekre előzetes időpont-egyeztetés alapján lehet jelentkezni.
A közeli Soltszentimre páratlan látványossága egy XIV. századi erődített templommaradvány, a Csonkatorony. A puszta közepén álló építmény mellett húzódó kanális, egykor a templomhoz tartozó vizesárok része lehetett. A sárga sáv jelzésű turistaút szintén érinti ezt a látványosságot is.
Állomások:
1. A tó feltöltődése
2. A nádas
3. Partmenti zonáció
4. Vízi élőlények
5. Madárvilág
A Kolon-tó a Kárpát-medence halban és vízimadárban gazdag tóláncolatának tagja volt. Az itt élők halásztak, a környező réteken legeltettek, vadásztak. A nádas egyúttal menedékhelyül szolgált, jól ismerték a járható utakat. A Bognár tanya egy halász család lakhelye volt. Ők még megmártózhattak a tó vizében, sőt a megélhetést is a tó biztosította. A Duna-völgyi Lecsapoló Csatorna (népi nevén Átok-csatorna) megépítése előtt minden ér, minden lapos megtelt vízzel, a víziállatok birodalma volt.
A környéken élők szerint leggyakrabban a következő halak kerültek elő: az emberi tápláléknak nem alkalmas lápi póc, illetve sok csík, keszeg, kárász, compó, csuka és ritkábban harcsa is.
Igen elterjedt volt a csíkászat. Íváskor használták a halászati törvény által tiltott háromágú szigonyt, de vasvillával is helyettesítették. Nyáron a leapadt vízben a csíkszedőt használták. Télen a nádvágás után a csík kikaparja a jeget, levegőzni akar. A csíkász itt léket vág, a helyet gyalászkával kitisztítja, 3-4 csíkvarsát egymásnak szembeállít, s hagyja a léket befagyni. A csík betéved a fogdába - mesélték az idős helybéliek. A piacon a csíkot nagyon keresték, kedvelt eledel volt.
Szerencsére a Kolon-tó napjainkban is fontos élőhelye két fokozottan védett halfajunknak, a lápi pócnak (Umbra kramerii) és a réti csíknak (Misgurnus fossilis). Herman Ottó a következőket írja a réti csíkról: Nemcsak túrja, hanem tartózkodásul is választja az iszapot. Kemény életű lévén, megmarad olyan vízben is, amelyben már a kárász sem élhet meg, s hogy a holt vízen kifogjon, koronkint felszáll a színére, levegőt szippant. ( ) A nagyja 30 centiméternyi hosszúságú. Húsa lágy, iszapízű, de jófajta káposztában főzve az úri népnek is eledele.
A területen öt éve programszerűen folyik a nádi énekesmadarak és vízimadarak vonuláskutatása.
A sokrétű kutatási tevékenységek közül legjelentősebb a nádban előforduló énekesmadarak egyedi jelölése, azaz gyűrűzése.
A madarak lábára erősített fémgyűrűt egy dán középiskolai tanár, Mortensen alkalmazta először. Hazánk Herman Ottó szorgalmazására, Dánia és Németország után harmadikként csatlakozott a gyűrűző mozgalomhoz. Az elv rendkívül egyszerű. Minden gyűrűn látható egy felirat, amely az adott ország kódját és egy sorszámot tartalmaz. Amennyiben a meggyűrűzött madarat vonulása során újra befogják, képet kapunk útvonaláról. Minél több ilyen adat áll a rendelkezésünkre, annál többet tudunk az adott faj vonulásáról, így megvizsgálhatjuk az ezeken az útvonalakon szükséges védelmi teendőket.
A madarakat vékony hálóval fogjuk be, szabadon eresztésük előtt megmérjük a testsúlyukat, szárny- és farok hosszukat, megvizsgáljuk a vedlést, általános kondíciójukat. Képet kapunk a fajok szabadban elért életkoráról, a párok összetartásáról. Az így szerzett tapasztalatok, adatok gyarapítják a madártani ismereteket.
A gyűrűzést csak speciális gyűrűzővizsgával rendelkező személyek végezhetik. A Madárvárta nyári gyűrűző táboraiban minden érdeklődő betekintést nyerhet az itt folyó munkába.
Az Izsáki Madárvártán évente rendszerint több mint 20 000 egyedet gyűrűznek a szakemberek, a legtöbbet a hazai gyűrűzőállomások közül. A legnagyobb számban befogadott fajok a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), a fülemülestike (Lusciniola melanopogon), a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) és a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus).
A Kolon-tó területének nagy része ma összefüggő nádas. Rendkívül fontos szerepet tölt be a vizek tisztításában, élőhelyet biztosít, közvetett és közvetlen táplálékforrás az itt élő fajok számára. A nád szerveiben sok nitrogént és foszfort képes megkötni, persze víztisztító képessége véges, hiszen túl sok nitrogén hatására rothadásnak indul. Az éveken át korhadó és újuló nádtömeg, az ún. avas nád a vízimadarak háborítatlan birodalma. Egy nádszálat megvizsgálva, annak minden szervén, a gyökerétől a virágzatáig rengeteg ízeltlábú fajt találunk, amelyek fontos láncszemei a nádasban kialakult táplálékhálózatnak.
A nádasok életközösségét, fajgazdagságát erősen befolyásoló emberi tevékenység a nádaratás. Szinte fel sem lehet sorolni, hogy mi mindenre használták a nádat elődeink. Ebből készítették a ház falát és tetejét, a bölcső és olykor a koporsó fenekét, de még hidat is csináltak nádból. A nádat fűtőanyagként is használták. A nádat télen, jégen aratták. A legegyszerűbb szerszám a gyalászka volt, ami egy nyélre erősített kaszapenge. Ennél bonyolultabb volt a tolókasza, melynek használatához két ember kellett. Az egyik a szerszámot tolta a jégen és a kávában összegyűlő két-három ölre való nádat szedte ki, a társa pedig a kévéket kötözte. A kévekötéshez gyékényt használtak. A nádat szánon hordták haza, majd az udvaron kúpba rakták.
A nád ma is értékes anyag a gazdaság számára, ezért a nádvágás jövedelmező tevékenységnek számít. A Kolon-tó nádasainak hasznosítása azonban teljes mértékben természetvédelmi szempontoknak van alárendelve. Az aratás így nem pusztán gazdasági célokat szolgál. Az aratással eltávolított nagymennyiségű szerves anyag révén lassítható a meder feltöltődése, a nádas kiszáradása. A nádvágással keletkező időszakos nyílt vízfelületek pedig jó táplálkozó helyet biztosítanak a tavasszal visszaérkező gémeknek. Azonban a helytelen eszközökkel , módszerekkel és helytelen időben végzett aratás óriási károkat okozhat a nádasban és annak élővilágában. Ezért a területen az élővilág megóvása érdekében a nádaratás térbeli és időbeli korlátok közé szorított, illetve a hasznosításnak bizonyos speciális feltételei vannak.
A múlt század első évtizedeiben a Kolon-tó nyílt vízfelületei drasztikusan csökkentek, szegényedett az élőhely, s így csökkent a fajok száma is /fajdiverzitás/. Ezért szükségessé vált sekély és mély vízfelületek kialakítása.
A mesterségesen kialakított 6,3 ha-os 1,4 m mélységű nyílt vízen úszó hínárnövényzet, tündérrózsa társulás alakult ki. A nyílt vízi madármegfigyelő helyen hosszabb időt eltöltve gyönyörködhetünk a terület jellemző madaraiban. A nád sűrűjében élők, azonban legtöbbször csak hangjukkal jelzik jelenlétüket.
A nádirigó /Acrocephalus arundinaceus/ legszebben májusban énekel. Hangja erőteljes kara-kara-ki-ki-ki. Életmódja nem olyan elrejtett, mint a nádiposzátáké, gyakran kiül nádszálak, bokrok tetejére. Áprilistól októberig figyelhetjük meg a nádiposzátákat is. A cserregő nádiposzáta /Acrocephalus scirpaceus/ cserregő énekét nappal és éjjel egyaránt hallatja. Hangja a nádirigóéra emlékeztet, de annál halkabb és dallamosabb. A fülemülesitke /Lusciniola melanopogon/ fülemüléhez hasonló énekével márciustól novemberig hívja fel magára a figyelmet.
Türelmesen, csendben várakozva a böjti réce /Anas querquedula/ és a kisvöcsök /Podiceps ruficollis/ is megfigyelhető a vízen. A guvat /Rallus aquaticus/ megpillantásához nagy türelemre van szükség, malacvisításra emlékeztető hangja viszont egész évben hallható. A bölömbikát /Botaurus stelláris/ is nehéz megpillantani, de mély, búgó, kéttagú bömbölése néha kilométer távolságra is elhallatszik. A törpegém /Ixobrychus minutus/ gyakran egy nádszálon kapaszkodva lesből, hirtelen csőrvágással fogja el táplálékait. A sűrű nádasba készíti fészkét a nyári lúd /Anser anser/.
Télire más fajoknak nyújt védelmet és táplálékot a nádas. A hajtások mentén legtöbbször a kék cinegét /Parus caeruleus/, a barkóscinegét /Panurus biarmicus/, a függőcinegét /Remiz pendulinus/ és a nádi sármányt /Emberiza schoeniclus/ találjuk, amint a levélhüvelyek alól, a hajtások gubacsából szedegetik ki a rovarokat.
Napjaink erdőgazdálkodásának jellemzője, hogy az erdőt alapvetően gazdasági haszonterületként kezelik, nem hagyják megöregedni a fákat. Pedig sok rovar, madár és denevérfaj számára fontosak a korhadó odvas fák nyújtotta búvóhelyek. Ezért a természetvédelmi területeken, ahol nem a gazdasági célok az elsődlegesek, a kidőlt, korhadó fák szerves részét képezik az erdőnek. Az odvas fák hiányát részben pótolni lehet mesterséges odúkkal, melyeket egyes odúköltő madarak illetve denevérek szívesen elfoglalnak.
A Kolon-tó környéki utakon, erdőfoltok, bokrosok környékén megleshetjük áprilistól októberig egyik legszínpompásabb madarunkat, a szalakótát /Coracias garrullus/, mely drótokon, boglyákon és nádkupolákon ülve kémleli a gyepet. Az erdők állandó és leggyakoribb harkályféléje a nagy fakopács /Dendrocopus major/.
A kilátóról a hatalmas összefüggő sásfoltokkal tarkított nádas tűnik a szemünk elé. A nád egyeduralmát a rekettyefűz /Salix cinerea/ bokrai törik meg. Kisebb mesterséges vízfelületek, hajdani tőzegbányák, csatornák szakítják meg az összefüggő növényzetet. Ezek adnak otthont a fehér tündérrózsának /Nymphea alba/ és a kolokánnak /Stratoides alloides/. Északról Dél felé zsombékosok /Caricetum elatae/ képeznek átmenetet az alacsonyabb és a magasabb térszintek között. Délre és Keletre kiszáradó lápréteket, kaszálóréteket és a nedvesebb élőhelyeken mocsárréteket látunk.
A nádasban a hazánkban költő összes gémfaj megtalálja életfeltételeit. A szürke gém /Ardea cinerea/ a nádasban lévő bokorcsoportokon fészkel, nappal gyakran a környező réteken szedeget. A hófehér nagy kócsag /Egretta alba/ a nádasban, bokrokon fészkel. A szürke gémmel együtt enyhébb teleken is megfigyelhetők. A kis kócsag /Egretta garzetta/ nemcsak méretében különbözik a nagy kócsagtól, de a fején 2-3 fehér hosszú dísztollat is visel. A vörös gém /Ardea purpurea/ nyaka gesztenyebarna, sötétebb, mint a szürke gém. Az üstökösgém /Ardeola ralloides/ tollazata halványsárga, a Kolon-tó értékes fészkelő gémje. Leggyakoribb gémféle a bakcsó /Nycticorax nycticorax/, melyek estefelé csoportosan indulnak táplálkozni. Hosszú kanál formájú csőréről könnyen felismerhetjük a kanalas gémet /Platalea leucorodia/, mely nevével ellentétben nem a gémfélék közé tartozik. Táplálékát sekély vízben, csőrét a víz alá merítve, ide-oda járkálva keresi. Röptében jól megkülönböztethető a nagy kócsagtól, mert attól eltérően nyújtott nyakkal repül.
A nádas felett imbolyogva repülő ragadozómadarak a réti héják. A barna rétihéja /Circus aeruginosus/ különleges nászrepülésében áprilisban gyönyörködhetünk. Madarakra, madárfiókákra vadászik, más madarak tojásait kiissza a fészekből. Nyár végén az egereket, pockokat is lekapja, szükség esetén békákat is eszik. A kisebb testű kabasólyom /Falco subbuteo/ szitakötőkre vadászik a nádas felett, de a nádasban éjszakázó fecskéket is elkapja. A fokozottan védett kerecsensólyom /Falco cherrug/ igen ritka, olykor-olykor láthatjuk a nádasban lévő fákon pihenni. Hatalmas csapatokban figyelhetjük meg a seregélyeket /Sturnus vulgaris/, melyek a nádasban éjszakáznak.
A tómeder déli harmadában egy, az 1930-as években telepített, tájidegen fafajokból álló erdő maradványait találjuk. Az akkor száraz tómederbe ültetett fák jelentős része mára már kiszáradt, és átadta helyét a meder visszatelepülő természetes vegetációjának. A tó nyugati oldalán fekete fenyő és akácültetvények vannak. A tájidegen fajok betelepítését szerencsére mára felváltotta a honos fajok telepítése.
A mesterséges ültetvények nem tekinthetők erdőnek, hiszen fajszegények, és azonos életkorú fák alkotják. Mivel általában nem őshonos fafajokból állnak, ezért ezek gyakran megváltoztatják a talaj minőségét. Mivel cserjeszintjük nincs, az aljnövényzet megváltozik, elszegényedik, s a gyomfajok válnak uralkodóvá. A Bikatorok homokbuckavidék természetes társulásait az előrenyomuló akácsarjak és egy behurcolt gyomnövényfaj, a selyemkóró veszélyezteti.
A sekély vizű Kolon-tóban is sokféle apró növény- és állatfaj talál megfelelő élőhelyet. A vízi és a parti növényzet víz alatti erdőkre hasonlít, melyek búvó- és táplálkozó helyeket biztosítanak az állatoknak. Sok itt élő szervezet kicsi és törékeny, némelyikük csak mikroszkóppal látható, de fontos alapját képezik a Kolon-tó táplálékhálózatának.
Ezen a helyen jó lehetőség nyílik a szabad szemmel is jól látható élőlények megfigyelésére. A vízirovarlárvák egy része ragadozó, egyes fajok algákkal táplálkoznak, néhányuk magasabbrendű növényeket fogyaszt. Jelentős részük detrítuszt, elhalt szerves anyag törmeléket eszik.
A kellemetlenkedő mocsári szúnyog az embert még nappal is gyötri. A nőstény szúnyogok petéiket a víz felszínére helyezik, a gyorsan fejlődő lárvák a baktériumokat, algákat szűrik ki a vízből. Oxigént a levegőből vesznek. A leggyorsabb röptű rovarok, a szitakötők léte is vízhez kötött. Lárvája mozdulatlanul várja áldozatát, s ha elég közel kerül, fogókészülékét olyan gyorsan vágja ki, hogy még az ebihalaknak sincs esélyük elmenekülni. Júniustól augusztusig figyelhetjük meg az óriás szitakötőt (Anax imperátor). Feje, tora zöldes, a hím potroha kék, a nőstényé halvány zöldeskék. A védett piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) igen jelentős állománya él a Kolon-tavon. Szélcsendes, hullámzásmentes vízfelszíneken olyan felületi feszültséget képesek a vízmolekulák kialakítani, ami alkalmassá teszi a vízfelszínt arra, hogy egyes rovarok itt vadásszanak. A poloskák közé tartozó molnárkák (Gerris paludum) két pár hátsó lábukkal hajtják magukat előre, az első pár lábuk pedig a táplálék megragadására szolgál. A csillogó, fehér testű keringőbogarak (Gyrinus substiatus) erős evezőlábaikkal úsznak. A potroh végén lévő pici levegőbuborék segítségével rövid időre víz alá buknak. Ehhez különleges, kettéosztott szemükkel alkalmazkodtak. A szemük alsó részével a vízben, felső részével a víz felett látnak. Gyakran csapatosan köröznek a víz felszínén.
A vízi és mocsári növényzetet gerinctelen állatok közül főként a csigák fogyasztják. Az itt előforduló leggyakoribb fajok: a tányércsiga és a nagy mocsár-csiga, melynek háza tornyos, hegyesre kihúzott.
A tó vizében tömegesen él a gyűrűsférgek törzsébe tartozó orvosi pióca. A pióca igen érzékeny a víz szennyezettségére, ezért csak tiszta vizű tavakban él. Az állandó testhőmérsékletű állatok vérét szívja. Nyála véralvadás gátló anyagot tartalmaz.
2025.01.01. - 2025.12.31. |
További ajánlataink
2025.01.01. - 2025.12.31. | |
2025.04.26. | |
2025.05.03. |
Izsáki programok 2025. Események, rendezvények, fesztiválok
I. Városi Piknik |
Vino Étterem Panzió Izsák
A 80 fő befogadóképességű éttermünk Izsák város főterén található. Polgári hangulatot idéző környezet, gazdag étel és italválaszték, kis és nagy létszámú rendezvények számára ideális választás!.
Gedeon Birtok
Szőlőbirtokunk Ágasegyháza és Izsák között helyezkedik el. Dűlőink klimatikus és talaj-jellemzői sajátos borkarakter kialakítását tesznek lehetővé, melyek a fehérborok harmonikus ízeit határozzák meg.
Vino Étterem Panzió Izsák
A 80 fő befogadóképességű éttermünk Izsák város főterén található. Polgári hangulatot idéző környezet, gazdag étel és italválaszték, kis és nagy létszámú rendezvények számára ideális választás!.
Arany Sárfehér Bor- és Pezsgőrend
Bor- és pezsgőrend az egyedülálló „hungarikumként” számon tartott arany sárfehér hazájában, Izsákon. A régebben csemegeszőlőként is értékesített, majd pezsgő-alapborként hírnevet szerzett fajtábóll megfelelően kiválasztott technológiával nagyon kellemes, jellegzetes, a gasztronómiában jól illeszthető ...
Birkás Borház & Bisztró Izsák
A hagyományoknak megfelelően alacsony művelésmódban műveljük, Izsák és Szabadszállás környékén próbálkozunk más fajták termesztésével is. Az ősi birtokon van egy kis tanya, melyben a nagypapa öreg hordói és szőlőművelő eszközei kaptak helyet. Ezeket az eszközöket a mai napig megőriztük az utókor ...
Royalsekt Pezsgőpincészet
Közép-Európa egyik legmodernebb pezsgőgyára, amely a nagy múltú izsáki pezsgőüzemet felvásárolva 2009-ben jött létre. A pincészet Európa egyik legnagyobb ilyen üzeme. Kizárólag magyar alapanyagot használ fel, a több évszázados izsáki szőlő- és borkultúra hagyományaira támaszkodva működik. A pezsgők őshazájában, ...
A SZERVEZŐK AZ IDŐPONT ÉS A PROGRAMVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJÁK!
- +3676501596