Zenei kiállítások a Zenetörténeti Múzeumban

A Sasvári zongoraterem műhelye

• Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 3. B termében
• Kurátor: BARANYI Anna
• ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS
• A kiállítás megtekinthető: 2016. október 1-től

A Sasvári Zongoratermet 1923-ban id. Sasvári Antal (1895–1967) alapította, ami később fiára, Sasvári Antalra (1918–2007), majd unokájára, ifj. Sasvári Antalra (1953–2016) szállt. A cég első telephelye a mai Móricz Zsigmond körtéren volt, majd az Erzsébet körút 21. szám alá költözött. Az első műhelyben leginkább a hosszú zongorák lerövidítésével és javításával foglalkoztak. A 80-as években fő tevékenységük a pianínók felújítása lett. Ezzel párhuzamosan jó minőségű angol mechanikás zongorákat újítottak fel, főként Bösendorfer, Blüthner és Steinway márkájúakat.

A közel 100 éves múltra visszatekintő Sasvári Zongoraterem műhelyét bemutató kiállításunkon a zongora javításával és karbantartásával kapcsolatos szerszámok és alkatrészek, valamint a műhely történetét érzékeltető dokumentumok: mesterlevelek, fényképek, korabeli névjegyek és hirdetések láthatók.

Egy 20. századi hegedűkészítő műhely és magyar mesterhegedűk

• Műhely: állandó kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 6. termében
• Mesterhegedűk: időszaki kiállítás a 7. teremben
• Kurátor: Baranyi Anna
• A kiállítás megtekinthető: 2014. október 1-től

Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma hangszergyűjteményének egyik legértékesebb része a hegedűgyűjtemény, azon belül is a magyar hegedűkészítés fénykorából, a  20. század első feléből származó mesterhegedű gyűjtemény. Ezek a hangszerek európai viszonylatban is a legmagasabb szakmai színvonalat képviselik. 2014 januárjában a múzeum egy különleges értékű hegedűkészítő műhellyel gazdagodott, amelyet több mester használt folyamatosan a 19. század 2. felétől 2007-ig. Ezáltal lehetőségünk nyílt arra, hogy a hangszereket, azok előállításának helyszínét és egyben a hangszerkészítés folyamatát együtt mutassuk be.
Számos magyar műhely a hangszerkészítés mellett az utánpótlás nevelésére is nagy hangsúlyt fektetett. Ebből a szempontból egészen különleges volt Pilát Pál (1860–1931) cseh származású mester, ugyanis műhelyének folytonosságát a mai napig végigkövethetjük, immár a tanítványok negyedik generációja által.
Pilát a legjobb bécsi mestereknél tanult, majd Budapesten telepedett le.  A Zeneakadémia megnyitása után annak tőszomszédságában, a Liszt Ferenc tér 10. szám alatt nyitott műhelyt. Halála után az üzletet az özvegye vitte tovább, majd 1957-ben, a tanítványok második generációjához tartozó Sáránszky Pálnak (1919–2000) adta át. Sáránszky a 20. század második felének meghatározó egyénisége a nagy előd szellemiségét a tanítványok révén a 21. századra is továbbörökítette. A Pilát-műhely berendezését eredeti formájában őrizte meg, még az agyonhasznált, ma már valóságos ereklyének számító munkaasztalt is megtartotta, amely egykoron a magyar hegedűkészítés legnagyobbjáé, Nemessányi Sámuelé (1837–1881) volt. A műhellyel szomszédos üzlethelység szessziós hangszertároló vitrinjei a második világháborúban bombatalálat következtében megsemmisültek. A megmaradt ajtószárny alapján Csepregi Sándor iparművész újratervezte a bútorokat, majd Schégerin István műbútorasztalos kivitelezte.
Sáránszky halála után Földesi Lajos hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, aki egyben Sáránszky tanítványa is volt, megvásárolta a mester hagyatékát. 2014 januárjában a műhelyberendezést és szerszámokat, az üzlet bútorait (lengőajtó, szecessziós vitrinek, fiókos szekrény, stb.), a hegedűrajzokat, Pilát és Sáránszky aranykoszorús mesterleveleit és okleveleit, hegedűművészek Pilátnak és Sáránszkynak dedikált fotóit a Zenetörténeti Múzeumnak ajándékozta.
Kiállításunk első termében az ajándékba kapott Pilát–Sáránszky műhely anyagából és a már korábban szerzeményezett hegedűkészítő szerszámokból egy komplett hegedűkészítő műhelyt rekonstruálunk. A falakra hegedűrajzok, Pilát aranykoszorús mesterlevele és a hegedűművészek dedikált fotói kerülnek. A műhelyben Nemessányi munkaasztalát, Sáránszky munkaasztalát és Pilát gyalupadját helyezzük el. Bemutatjuk a hegedűkészítéshez szükséges összes szerszámot, valamint a különféle sablonokat (tető, hát, csiga, f-nyílás, stb.), továbbá a hegedűkészítés valamennyi fázisát a kiválasztott faanyagtól a befejezésig. A műhely vitrines szekrényeit, amelyek eredetileg is vonós hangszerek kiállítására szolgáltak, a mai muzeológiai követelmények szerint ellátjuk megfelelő hangszertartókkal, világítással, biztonsági zárakkal. Ezekben a Múzeum hegedűgyűjteményéből mutatunk be válogatást.  Az egyik szekrényben Pilát és tanítványainak, a másikban Pilát kortársainak hangszereit állítjuk ki. Egy sokfiókos szekrénnyel is rendelkezünk, ebben vonós hangszerek tartozékait helyezzük el: húrok, húrlábak, húrtartók, húrtartó gombok, fogólapok, kulcsok, hangtompítók, húrgépek, álltámaszok, a-sípok, gyanták, stb.
A második teremben a következő nemzedékek (Sáránszky, kortársai és tanítványai, 20. század második fele és 21. század eleje) munkáiból válogatunk. Ezeket a hangszereket magántulajdonból kölcsönözzük. A falakon hegedűrajzok, Sáránszky aranykoszorús mesterlevele és különféle oklevelei, valamint hegedűművészeket ábrázoló dedikált fotók kerülnek bemutatásra.
2014-2015-ben hangverseny-sorozatot is rendezünk a kiállított hangszerek megszólaltatásával.

Lajtha László emlékszoba és kiállítás, halálának 50. évfordulóján

• Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 5. és 6. termében
• Kurátor: Dalos Anna, a tablókiállítást készítette és a szövegeket írta: Solymosi Tari Emőke
• A kiállítás megtekinthető: 2013. február 16-tól

Lajtha László (1892-1963) a XX. század első felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, aki meghatározó tevékenységet fejtett ki a népzenekutatás és a zenepedagógia, valamint a nemzetközi kulturális diplomácia terén is. Pályája során Bartókkal és Kodállyal együtt a „három nagy magyar" egyikeként emlegették, főként Franciaországban („les trois grands hongrois"). A kommunista rendszerrel való szembenállása miatt műveit 1948 után Magyarországon alig játszották. Zenetörténetileg igen jelentős, egészen egyéni arculatú életművét az utóbbi évtizedekben kezdi újra felfedezni a zenei szakma és a közönség. Következetessége, emberi tartása a legnehezebb időkben ma is példaként szolgálhat.
A Lajtha-emlékszoba megnyitásával most újabb adósságát törleszti a magyar kulturális élet. Az emlékhelyet fényképek alapján Lajtha László személyes tárgyaiból, bútoraiból állítottuk össze, a látogatók így bepillanthatnak a komponista budapesti, Váci utcai lakásának egyik nagypolgári szobájába, a zeneszerző hétköznapjaiba. Az emlékmúzeumban látható Lajtha ma is kiváló állapotban lévő Bösendorfer-zongorája, íróasztala és francia billentyűzetű írógépe, könyves szekrényei, amelyeket zsúfolásig megtöltenek a nagy olvasottságú és széleskörűen tájékozott alkotó könyvei és kottái, valamint egy intarziás asztallal kiegészült biedermeier ülőgarnitúra.

Hangszerek Magyarországon a 18. század második felétől a 20. század második évtizedéig

• Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 4. termében
• Kurátor: Baranyi Anna
• A kiállítás megtekinthető: 2012. október 1-től

A Zenetörténeti Múzeum, mely jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének osztályaként működik, alapításától, 1969-től fogva gyűjti a Magyarországon fellelhető zenetörténeti tárgyi emlékeket, mindenek előtt a hangszereket, valamint a zenei élethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat és a zenei témájú érmeket. Jelen kiállításunk, melynek kurátora a múzeum vezetője, Dr. Baranyi Anna, válogatás hangszergyűjteményünkből. Koncepciójának megfelelően időrendi sorrendben, a 18. század közepétől a 20. század második évtizedéig kap betekintést a látogató a hangszerek változásaiba, fejlődésébe. A magyar hangszerkészítők és hangszergyárak munkáit helyeztük előtérbe, mellettük több neves külföldi készítő is képviselteti magát egy–egy darabbal. A hangszereknek a Zenetudományi Intézet Zenetudományi Szakkönyvtárának gyűjteményéből válogatott kották, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapest Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményeiből kölcsönzött, és a 18–19. századi magyar zenei életben jelentős szerepet betöltő személyeket és a helyszíneket ábrázoló képzőművészeti alkotások adnak történeti hátteret.
Kiállításunk legkorábbi darabjai – az orgona, hárfa, klavichord, asztalzongora, viola da gamba és a vonósnégyes hangszerei – a 18. századból származó hangszerek, amelyek között egyaránt szerepelnek magyar és külföldi készítők munkái.
A 19. század első felét bemutató teremrészben a zongorák dominálnak, amelyek londoni, párizsi, bécsi és pesti műhelyekből származnak. A kor legjelentősebb pozsonyi és bécsi fafúvóskészítőit egy–egy értékes fuvola vagy oboa képviseli. Láthatók még szép kivitelű gitárok és hegedűk, amelyek a zongorához hasonlóan a polgárság körében különösen kedvelt hangszerek voltak. Szerepel itt még egy különleges kottatartó, a szextett-asztal, amelyet a budapesti Iparművészeti Múzeum kölcsönzött a kiállításra. A kiállítás harmadik egységében neves magyar hegedűkészítő-műhelyek munkái reprezentálják a magyar hegedűkészítés folytonosságát, de képviselteti magát a 19. század legjelentősebb hazai zongorakészítője, Beregszászy Lajos is. Az itt bemutatott fúvós hangszerek többsége a sokféle hangszertípust gyártó, ám magas színvonalú tömeggyártásra berendezkedett császári és királyi udvari hangszergyárak termékei. Kiemelt helyet szenteltünk a hungarikumnak tekinthető hangszereknek, a cimbalomnak, amelyet zenekari hangszerként elsőként Erkel Ferenc használt, valamint a tárogatónak. A kiállításban ugyanitt képzőművészeti alkotásokkal és hangszerekkel hívjuk fel a figyelmet az Erkel Ferenc nevéhez köthető nemzeti operának a 19. századi magyarországi zeneéletben játszott jelentős szerepére.