A munka ünnepe
Az ereje tudatára ébredő munkásosztály a 19. század folyamán harcot indított az elviselhető körülmények között végzett, becsületesen megfizetett, 8 órás napi munkáért. A hosszú folyamat egyik állomásaként a II. Internacionálé, a nemzetközi szocialista munkásmozgalmi szervezet 1889-ben nyilvánította május elsejét a munka nemzetközi napjává.
A következő évtől kezdve a munkások ezen a napon hatalmas tömegfelvonulásokkal nyomatékosították követeléseiket. Magyarországon az Internacionalé felhívásának megfelelően az első felvonulást 1890-ben Budapesten tartották. A munkásmozgalom és a szakszervezetek megerősödésével bővültek a munkások jogai és lehetőségei is, mely során a hagyományos munkásünnep veszített osztályharcos éléből, és fokozatosan nemzeti ünneppé nőtte ki magát a világ számos országában. Magyarországon 1946 óta hivatalos ünnep, napjainkban mintegy 160 országban ünnepnap május elseje.
A római katolikus egyház 1955-ben május 1-jét Munkás Szent József emléknapjává nyilvánította. Jézus nevelőapja, Szűz Mária férje egyben az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők és kádárok védőszentje is.
A májusfa vagy májfa állítás a természet újjászületésének szimbóluma. A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásoknak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga választottja háza elé. Máshol a bíró vagy a pap háza elé, vagy csak a templomkertbe állítottak fel egy nagyobb májusfát. A májusfa kimuzsikálása, kitáncolása már nyilvános ünnep, gyakran pünkösdkor, melyhez vidékenként még számos más népszokás is járult.
Kép forrása: Pixabay.com
