Pünkösd

Jézus Krisztus mennybemenetele előtt, ami a feltámadása utáni 40. napra esett, megígérte, hogy „megkapjátok a szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben...sőt egészen a föld végső határáig."  Jézus tanítványai az „emeleti teremben" szoktak összegyűlni, ott imádkoztak és tanácskoztak. Történt egyszer,hogy  „amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek." (ApCsel 2:1) Ez a nap tehát az egyház születésnapja is, hiszen az apostolok nyelveket beszélve szétszéledtek a világ minden égtája felé Jézus feltámadásának és mennybe menetelének örömhírét az emberekhez vinni. A keresztény ikonográfia a Szentlelket galamb formájában ábrázolta már az ókorban is, ezért a galamb pünkösd jelképe. Pünkösdhöz számos népszokás járul, ezek közül legismertebb a királyválasztás. A falu legényei közül lóversennyel vagy más ügyességi próbákkal választott pünkösdi király egy évig uralkodott, hatalma „rövid, mint a pünkösdi királyság". Sok helyen pünkösdi királynét is választottak a leányok közül, majd a király és a királyné díszes menet kíséretében bejárta a falut, mindenhol ajándékot kaptak. A királyné kosárban rózsaszirmokat vitt magával, ezzel hintette meg az ajándékozókat. A pünkösd legismertebb ünnepi rendezvénye a magyar nyelvterületen a csíksomlyói búcsú, ami egyben a Kárpát-medence legnépesebb zarándokeseménye is egyben.

Kép forrása: Pixabay.com