Helytörténeti Gyűjtemény Dombóvár

A gondozott városközponti előpark maga is egyfajta szabadtéri múzeum: irodalomtörténetünk idekötődő nagyjait bemutató tablók, öreg fák, valamint Varga Gábor szobrászművész „Álmodozók” (1986) című kompozíciója fogadja a sétálni, pihenni, majd múzeumba lépni szándékozókat.
Az épület mögötti árnyas udvaron került elhelyezésre Bocz János faszobrász restaurátor Napkorongos Életfája (2006), egy, a legújabb kori település vasúti jellegét is jelképező gőzmozdony-feltöltő kút és a 2007. augusztus 20-án avatott kenyérsütő kemence és gazdasági fészer.

Állandó kiállítás:

Évezredek emlékjelei a múzeumban

Az első terem az őskortól a vaskorig terjedő időszak helyi vonatkozásait mutatja be. A látogatók megismerhetik a település és vonzáskörzetének régészeti lelőhelyeit és leleteit.

A második helyiség tablóinak egy részén a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, dr. Tóth Endre által Alsóhetény mellett közel másfél évtizedig végzett feltárás pillanatait ismerhetik meg a látogatók, A római császárság idején használt erőd, Iovia bemutatásához hozzájárul az a gazdag leletanyag - többek között az aranyozott lovassági sisak és fogadalmi tábla másolata, valamint számos szépen faragott sírkő is, mely vitrinekben kapott helyet. Művészeti értékén túlmenően az iskolásoknak tartott múzeumpedagógiai foglalkozásokon is jelentős oktatási funkciót kap a helyi Varga Gábor keramikusművész által készített római életképet megjelenítő szoborkompozíció.

Ezen kiállítótér másik fele Tinódi Lantos Sebestyén korába kalauzolja az érdeklődőt. Az installációs táblákon a Dombóvár környékén található hat középkori vár története ismerhető meg. Megtekinthetők a gólyavári ásatások azon leletei is, melyeket eddig még nem láthatott a nagyközönség.

A harmadik - újkortörténeti - terembe egy olyan boltív vezeti át a látogatót, ami faragott középkori kövekből készült. Az itt található kiállítás kronologikus folytatása az addig látottaknak, ugyanis az az utóbbi 300 év dombóvári örökségének féltve őrzött kincseit tartalmazza. A vidék birtokosának, a herceg Esterházy családnak a relikviái - például az 1715-ös pecsétnyomó, a 18. század közepétől vezetett számadáskönyv és a família téglagyárában készült bélyeges téglák - szolgálnak érdekességként. Kiderül az is, hogy az 1870-ben megkezdett vasútépítés a nagyközséget a környék közlekedési, gazdasági és kulturális központjává tette. A 19. század elejének, a két világháború közti éveknek, valamint az 1945-től a rendszerváltásig terjedő időszaknak a legfontosabb eseményeit is megismerhetik az érdeklődők a Takács Istvánné és Erky-Nagy Tibor által összeállított anyagból.

Forrás: Dombóvári Helytörténeti Múzeum